A "Kanbuli"

Az egyik születésnap után itt a másik. Most a jó Atyámé jött el. Pont kerek volt (nem illik leírni hogy mennyi), ezért úgy gondoltam, hogy valami olyat szervezünk, amilyen még nem volt. Azt találtam ki, hogy a családból csak a fiúk, összejövünk és így ünnepeljük meg. Ja és a lényeg, hogy én főzök vacsorát. Csak egy hely volt, ahol ezt megejthettük és ez a nagyobbik öcsikém lakása volt. Viszont mivel Ő még agglegény, csak egy kis lakása van, igen alap felszereltséggel. Ez egy kicsit megnehezítette a főzést és tálalást, de azért megoldottuk valahogy. Próbáltam a körülmények ellenére valami olyat főzni, amit nem szoktak enni minden nap. Az előételnek csak egy kis gyors Avokádós bruschetta-t készítettem. Ez nem volt túl bonyolult, de azért finom. Az avokádó belét egy lime levével összenyomkodtam és sóval, borssal ízesítettem (persze csak mikor végre megtaláltam). Ezt pedig pirított kenyérkékre rakva fogyasztottuk.
Főételnek egy tésztát választottam, mivel a konyhában nem volt sütő, és főzőlap is csak kettő.
Sonkás spagetti tejszínes spárgával.
A zöldspárgát megpucoltam és vajas-sós-cukros vízben megfőztem. A sonkákat kockákra vágtam és kb. 5 dkg vajjal felraktam egy serpenyőbe. Pár percig pirítottam majd adtam hozzá egy evőkanál lisztet és 2,5 dl tejszínt. Mikor átmelegedett beleraktam a feldarabolt spárgát és a tejszín besűrűsödéséig melegítettem. Sóval és borssal ízesítettem. Közben megfőztem a spagettit és amikor a tejszínes feltét elkészült, beleraktam a spagettit és összeforgattam. Tálaláskor reszelt parmezánt tettem a tetejére.


A desszert epres dolgot szerettem volna, mivel hogy szezonja van.
Epres tiramisú.
1 citrom levével összeforraltam egy csomag vaníliás cukrot, majd 1,5 dl narancslikőrrel összekevertem. Ebbe forgattam a babapiskótákat. A tál aljára került egy sor ebből a babapiskótából, majd erre egy sor eper. 25 dkg mascarponét összekevertem 2,5 dl joghurttal és porcukorral. Az eperre egy mascarpone réteg került. Majd újra egy babapiskóta, egy eper és egy mascarpone réteg. Elkészülés után hűtőbe rakjuk, mert össze kell érjenek az ízek és igazából ez hidegen jó.


A körülmények nem voltak a legideálisabbak, de azért az ételek finomak voltak és nagyon jól éreztük magunkat. Meg lehetne ismételni máskor is.

Születésnap

Nemrég volt az én drága Anyukámnak a születésnapja. Szerettünk volna Neki egy meglepetés vacsorát és foglaltunk is asztalt egy elég jó étteremben. Sajnos a napos napja előtt ünnepeltük volna és Ő ennek nem híve. Megtudta a szervezkedést és lemondta az egészet. Egyrészt hogy nem ünnepel előre, másrészt, hogy nem akar nagy felhajtást és nagy családi banzájt. Ezért megbeszéltük, hogy akkor szűk családi körben fogjuk megünnepelni és én fogok főzni valamit. Mivel nem akart nagy flancolást, én sem akartam túl bonyolult vacsorát. Amúgy is hétköznap volt és nem volt hosszú időnk, ezért csak egy főételt készítettem.
Pangasius filét mandulás bundában, fokhagymás parajjal és párolt zöldségekkel.
Miután az egész család általában fogyókúrázik, így gondoltam, hogy a hal lesz a legmegfelelőbb vacsora. A Pangasius-t az étteremben ismertem meg, ahol dolgozom. Igazából nem egy nagyon drága hal, de a húsa finom. Filézve lehet kapni (persze fagyasztva), akár a nagyobb hipermarketekben is.
Fogtam a kiolvasztott filéket és bepaníroztam. Annyi volt a különlegessége, hogy a morzsába pucolt - összetört mandulát tettem. Ezután csak ki kellett sütni a szeleteket.
Vettem mirelit leveles parajt és gondoltam ezt készítem hozzá. Kis olívaolajon nagyon apróra vágott fokhagymát pirítottam és erre tettem rá a leveles parajt. Só és bors volt az ízesítése.
A párolt zöldség is mirelit volt kivételesen és gondolom ezt nem kell részletezni milyen bonyolult volt elkészíteni:)
Szóval egy elég egyszerű vacsora volt, de annál inkább ízletes. Mindenkinek nagyon ízlett.

Mindig a kis családi ünneplések a legjobbak. Ez is jól sikerült és mindenki nagyon jól érezte magát. Én pedig megint főzhettem valamit.