Síelés

Újra itt. A kis kimaradásnak az egyik oka, hogy voltam egy hétre síelni a családdal. Fantasztikus volt. Ausztriában voltunk egy új helyen. Valami gyönyörű szép volt. Mindenhol csak a hegyek.

Hát nem szép?! Ezt lehetett látni a szállodából. Fenn voltunk 2300 méter magasan. Sehol egy ház, egy út, semmi. Csak a lifttel lehetett felmenni és utána onnan sehova. Rengeteg túrázó is volt, akik minden reggel elindultak síléccel a hegyeknek és csak délután jöttek vissza. Egészen 3000 méterig felmentek. Isteni hó volt és szikrázó napsütés. A pályák nagyon jók voltak és nem volt tömeg. Szóval nagyszerűen sikerült. Készítettem néhány jó képet is. Esténként is gyönyörű volt a hegy. Így kelt fel a hold:

És ilyen volt, amikor már fenn volt:

Egyszóval minden szép és jó volt. De most már itthon és minden megy a régi kerékvágásban tovább.

A búcsúvacsora

Eljött a nap, hogy a feleségem lányai elmentek. Mind a kettő Angliában próbál mostantól szerencsét. Természetesen főztem nekik egy búcsúvacsorát. Pontosabban csak egy főételt, mert már nagyon siettek és nem lett volna idő többre. Mindig csak a rohanás és az intézkedés.
A vacsora Kacsamell narancsmártással és mazsolás rizzsel volt.
A kacsamelleket megsóztam, borsoztam és egy kis provance-i fűszert is raktam rájuk. Serpenyőben kis kérget kaptak, majd tepsibe kerültek és a sütőben pár perc alatt elkészültek. Megint sikerült gyönyörű roséra sütnöm.
A narancsokat meghámoztam és a fehér részeket is leszedtem róla. Az a lényeg, hogy csak a húsa maradjon. Aki jót akar, az még ki is filézi. Mézet raktam serpenyőbe és amikor felforrt, beletettem a narancsokat. Kicsit megszottyasztottam, majd felöntöttem friss narancslével és egy kis citromlét is tettem bele. A végén keményítővel bekötöttem.
A mazsolás rizshez hagymát felvágtam és olajon megfuttattam. Hozzáraktam a mazsolát és azt is kicsit pirítottam. Rádobtam rizst is és amikor felforrósodott, felöntöttem a megfelelő mennyiségű vízzel. Én mindig kétszeres vizet szoktam hozzáadni. Húsz perc párolás kis hőfokon és kész.
Utána már csak a tálalás következett.


És az evés után már csak a hosszú, könnyes búcsúzkodás maradt. :(