Kis kerti körkép

Ahogy közeledik a jó idő (bár most éppen nem ez a jellemző), egyre szebb a kertecskénk. A fű megállíthatatlanúl nő, a növények fejlődnek.

A kiskertben elvetett magok is kezdenek kibújni.

Lesz finom borsónk, babunk és hagymánk. Ezen kívül elültettünk pár koktélpari palántát és persze megvan a kiírhatatlan málna is. A petrezselyemről már az idén is tudtunk "szüretelni".
Szinte napról-napra lehet látni, ahogyan nőnek a növények. Persze kell hozzá a sok víz és a napfény is. Sajnos az utóbbi napokban nem sok jut az éltető fényből, de azért szépen bújnak elő.
Lassan neki kell állni kicsit gazolni, mert ha nagyon elszaporodik, sokkal nehezebb lesz. Ehhez viszont kellene az idő, amiből mindig kevés van :)

A gyümölcsfák is egyre-másra hozzák a gyümölcs kezdeményeket.
Már látszik, hogy melyik fa mit fog teremni, persze ezt mi tudjuk, de ha nem tudnánk, már akkor is felfedeznénk :)
Minden évben egyre több termés lesz a fákon. Ez már most is látható, hogy sokkal több van rajtuk. Remélem meg is maradnak amire megérnek.
Ez a szépség a meggyfánk. Nagyon finom gyümölcsöt hozott tavaly is. És idén még több kis bogyó van rajta, tehát többet fogunk enni ebből is.
Itt az idő a fák permetezésének is, mivel némelyiknél már látszik, hogy megtámadták a kis gonoszok. Sajnos tavaly is a cseresznyefán megjelent valami rosszaság, és hiába permeteztem nem akart elmúlni. Azért idén is megteszem, amit lehet.

A sziklakertben is gyönyörűen nőnek a virágok és egyéb növények. Idén kifejezetten szép lett a kis sziklakertünk. Úgy vannak ültetve a növények, hogy folyamatosan legyen virágzó köztük. Egymás után bontják virágjukat és így mindig szép.
Vannak köztük örökzöldek is, ezért még a virágzási időszakon kívül is nagyon mutatós lesz a kertecske.
Még a virágok színeire is figyelemmel kell lenni az ültetésnél, hogy mindegyik oldalon mindenféle színű legyen. Nálunk most például, mindkét oldalon van fehér, sárga és kék virágú növény. Így sokkal vidámabb, szebb a kert, mert nem egyoldalú, hanem vegyesen, színesen virágzanak.

A drága feleségem, még a használaton kívüli kosárkába is ültetett egy kis muskátlit. Szerintem nagyon helyes és jól is mutat a kocsibeálló végén.

Lassan megyek is egy kicsit dolgozgatni és gyönyörködni a kertbe. Persze csak ha az idő is engedi.

Vindornyalak

Hát újra itt.
Sajnos mostanában semmi időm nincs írogatni. Az új munkahelyem teljesen lefoglal, és a maradék időt inkább a családomra fordítom. Azért remélem, mostantól újra rá tudom venni magam a blog vezetésére.

Kivételes alkalom volt, hogy el tudtunk menni pár napra pihenni a kicsi családommal. Egy Vindornyalak nevű településen voltunk. Ez a Zalában van, és gyönyörű hely.
A szállást az interneten találtuk. Kis, családias, falusi turizmusként működő panzió(?) volt. A tulajdonos, aki egyébként a mindenes is, spirituális téren is otthonosan mozog. Ez meglátszott sok elhelyezett tárgyon is. De valószínűleg ezzel magyarázható az is, hogy az olyan világi dolgokra, mint az étkezés, nem fektetett túl nagy hangsúlyt. Nem volt rossz, de igazából jó sem :)
Maga a szállás is teljesen egyszerű volt, és ezen is megmutatkozott, hogy a világi dolgok nem fontosak.

Sokszor jobb lehet fordítva látni mindent?!

Ő Pötty Ödön, a gyógyító malac (mellesleg 300 kg)

Ezen keresztül minden más?!

Mindenesetre arra tökéletes volt, hogy pihenjünk és sokat kiránduljunk a környéken. Fantasztikus helyek vannak arrafelé, persze csak egy részét sikerült megnéznünk. Nagyon jól éreztük magunkat.

Csináltam is pár képet, melyeket közül most csemegéztem egy kicsit.

A kilátó tetején.

Vigyázz, látlak! (Afrika múzeum)

Egy régi dolomit bánya

Bazsalikomos csiga

No comment:)

Új lakók

Nemrég észrevettem, hogy új lakók költöztek a kerti kis házunk alá. És még hagyták is magukat lefényképezni. Íme a sztárfotó:

Hát nem tündériek?!

A "Kanbuli"

Az egyik születésnap után itt a másik. Most a jó Atyámé jött el. Pont kerek volt (nem illik leírni hogy mennyi), ezért úgy gondoltam, hogy valami olyat szervezünk, amilyen még nem volt. Azt találtam ki, hogy a családból csak a fiúk, összejövünk és így ünnepeljük meg. Ja és a lényeg, hogy én főzök vacsorát. Csak egy hely volt, ahol ezt megejthettük és ez a nagyobbik öcsikém lakása volt. Viszont mivel Ő még agglegény, csak egy kis lakása van, igen alap felszereltséggel. Ez egy kicsit megnehezítette a főzést és tálalást, de azért megoldottuk valahogy. Próbáltam a körülmények ellenére valami olyat főzni, amit nem szoktak enni minden nap. Az előételnek csak egy kis gyors Avokádós bruschetta-t készítettem. Ez nem volt túl bonyolult, de azért finom. Az avokádó belét egy lime levével összenyomkodtam és sóval, borssal ízesítettem (persze csak mikor végre megtaláltam). Ezt pedig pirított kenyérkékre rakva fogyasztottuk.
Főételnek egy tésztát választottam, mivel a konyhában nem volt sütő, és főzőlap is csak kettő.
Sonkás spagetti tejszínes spárgával.
A zöldspárgát megpucoltam és vajas-sós-cukros vízben megfőztem. A sonkákat kockákra vágtam és kb. 5 dkg vajjal felraktam egy serpenyőbe. Pár percig pirítottam majd adtam hozzá egy evőkanál lisztet és 2,5 dl tejszínt. Mikor átmelegedett beleraktam a feldarabolt spárgát és a tejszín besűrűsödéséig melegítettem. Sóval és borssal ízesítettem. Közben megfőztem a spagettit és amikor a tejszínes feltét elkészült, beleraktam a spagettit és összeforgattam. Tálaláskor reszelt parmezánt tettem a tetejére.


A desszert epres dolgot szerettem volna, mivel hogy szezonja van.
Epres tiramisú.
1 citrom levével összeforraltam egy csomag vaníliás cukrot, majd 1,5 dl narancslikőrrel összekevertem. Ebbe forgattam a babapiskótákat. A tál aljára került egy sor ebből a babapiskótából, majd erre egy sor eper. 25 dkg mascarponét összekevertem 2,5 dl joghurttal és porcukorral. Az eperre egy mascarpone réteg került. Majd újra egy babapiskóta, egy eper és egy mascarpone réteg. Elkészülés után hűtőbe rakjuk, mert össze kell érjenek az ízek és igazából ez hidegen jó.


A körülmények nem voltak a legideálisabbak, de azért az ételek finomak voltak és nagyon jól éreztük magunkat. Meg lehetne ismételni máskor is.

Születésnap

Nemrég volt az én drága Anyukámnak a születésnapja. Szerettünk volna Neki egy meglepetés vacsorát és foglaltunk is asztalt egy elég jó étteremben. Sajnos a napos napja előtt ünnepeltük volna és Ő ennek nem híve. Megtudta a szervezkedést és lemondta az egészet. Egyrészt hogy nem ünnepel előre, másrészt, hogy nem akar nagy felhajtást és nagy családi banzájt. Ezért megbeszéltük, hogy akkor szűk családi körben fogjuk megünnepelni és én fogok főzni valamit. Mivel nem akart nagy flancolást, én sem akartam túl bonyolult vacsorát. Amúgy is hétköznap volt és nem volt hosszú időnk, ezért csak egy főételt készítettem.
Pangasius filét mandulás bundában, fokhagymás parajjal és párolt zöldségekkel.
Miután az egész család általában fogyókúrázik, így gondoltam, hogy a hal lesz a legmegfelelőbb vacsora. A Pangasius-t az étteremben ismertem meg, ahol dolgozom. Igazából nem egy nagyon drága hal, de a húsa finom. Filézve lehet kapni (persze fagyasztva), akár a nagyobb hipermarketekben is.
Fogtam a kiolvasztott filéket és bepaníroztam. Annyi volt a különlegessége, hogy a morzsába pucolt - összetört mandulát tettem. Ezután csak ki kellett sütni a szeleteket.
Vettem mirelit leveles parajt és gondoltam ezt készítem hozzá. Kis olívaolajon nagyon apróra vágott fokhagymát pirítottam és erre tettem rá a leveles parajt. Só és bors volt az ízesítése.
A párolt zöldség is mirelit volt kivételesen és gondolom ezt nem kell részletezni milyen bonyolult volt elkészíteni:)
Szóval egy elég egyszerű vacsora volt, de annál inkább ízletes. Mindenkinek nagyon ízlett.

Mindig a kis családi ünneplések a legjobbak. Ez is jól sikerült és mindenki nagyon jól érezte magát. Én pedig megint főzhettem valamit.

Síelés

Újra itt. A kis kimaradásnak az egyik oka, hogy voltam egy hétre síelni a családdal. Fantasztikus volt. Ausztriában voltunk egy új helyen. Valami gyönyörű szép volt. Mindenhol csak a hegyek.

Hát nem szép?! Ezt lehetett látni a szállodából. Fenn voltunk 2300 méter magasan. Sehol egy ház, egy út, semmi. Csak a lifttel lehetett felmenni és utána onnan sehova. Rengeteg túrázó is volt, akik minden reggel elindultak síléccel a hegyeknek és csak délután jöttek vissza. Egészen 3000 méterig felmentek. Isteni hó volt és szikrázó napsütés. A pályák nagyon jók voltak és nem volt tömeg. Szóval nagyszerűen sikerült. Készítettem néhány jó képet is. Esténként is gyönyörű volt a hegy. Így kelt fel a hold:

És ilyen volt, amikor már fenn volt:

Egyszóval minden szép és jó volt. De most már itthon és minden megy a régi kerékvágásban tovább.